Természetes, hogy akikkel minden nap találkozunk, együtt élünk, ők könnyen kerülhetnek a legközelebb hozzánk. Emellett vannak olyan rokonaink, akiket ritkán látunk, mégis a legkedvesebbek közé soroljuk. És akár közel, akár távol lakik valaki, lehet kívül a „körön”.
Tehát leszögezhetjük, hogy az együttélés nem feltétlen hoz ebbe az „áhított” pozícióba.

Hogy valaki fontos-e nekünk, vagy nem, ez nem csak azon múlik, hogy tett-e érte valamit. Lehet valakit kedvelni a személyisége miatt, a kiállása miatt, magáért a lényéért. Lehet fontos csupán azért, mert a gyerekünk, vagy a szülőnk.

Azonban a kedvesség, a törődés, a figyelem sokat jelent. Hiszen ha valaki kedves velem, törődik velem, érdeklem, meghallgat, segít a tanácsaival, elnézi a hibáimat, vagy épp felhívja rá a figyelmemet, időt szán rám, esetleg meg-megajándékoz, ez nagyon is számít. 

Rohanó életünkben megállni egy pillanatra, találkozni, beszélgetni valakivel, tanácsot kérni, együtt nevetni, felköszönteni egymást… ez az élmény tovább tud lendíteni a mindennapok malomkerekén.

Vannak ünnepek, amikor összejön a család, esküvő, keresztelő… Ilyenkor találkozunk a távolabbi rokonsággal is, ami lehetőséget ad a kapcsolatok mélyítésére.

Van-e benned szeretet? Hogyan nyilvánítod ki? Törődsz-e, beszélgetsz-e a rokonaiddal? Segítesz-e nekik, ha kell? Megajándékozod-e őket egy-egy jeles napon? Mindezt úgy teszed, hogy vársz érte valamit? Vagy feltétel nélkül?

Mert mindez közelebb visz egymáshoz, ha feltétel nélkül teszed.

Az érdekkapcsolatok sem családon belül, sem családon kívül nem sikeresek. Azt hagyd meg az üzleti életre. A családban csak szeress, szánj időt a másikra.

Ajándékozd meg a figyelmeddel, törődéseddel, selyemmel…